Mikor munkahelyemen kitalálták, hogy az egyre gyakoribb légúti problémák megjelenése miatt ki kell alakítani egy só kamrát só oldattal és só téglákkal még nem gondoltam, hogy ebben nekem is jelentős szerepet szánnak. Pedig a tervezési szakaszban eldöntötték, hogy rám fogják bízni a megfelelő kerámiák beszerzését, hiszen én mér csináltam ilyet a gyermekeim óvodájában. A felkérésnek bevallom, nem nagyon örültem, hiszen a rendelkezésre álló pénzösszeg és a megvalósítandó cél biztosan nem volt egymással reális viszonyban. Aggodalmaimat meg is osztottam főnökeimmel, akiknél süket fülekre találtam. Megpróbáltam elmagyarázni, hogy a kerámia tálak nem biztos, hogy oda valóak, hiszen emlékeim szerint nem véletlenül vásároltunk az oviba sem műanyag estközöket. Ez úgy vettem észre, hogy a legkisebb mértékben sem érdekelte a főnökséget, hiszen számukra csak az a fontos, hogy a megnyitóünnepségen szép fotók készülhessenek, az pedig, hogy ezek nem fogják ellátni a megfelelő funkciót mindenkit hidegen hagyott.
Legutóbbi hozzászólások